HOMÉROSZ MEGADJA MAGÁT
2005 október
Csillagtalan fogaival harap
belém a jéghideg éjszaka.
A házak alvó monstrumok
az útszéli sötétben, befalazott
szemmel botorkálok haza,
elcsúszom, orromból dől a vér.
Halk kaparászás a dobhártyámon:
szél, faágak recsegése.
Hideg van: vak, sötét tél.