HOGY SZÉP ÁLMA LEGYEN
A díszeket szedtem a karácsonyfáról,
mikor apám megállt a tálaló előtt,
és közölte, hogy kirabolja a Faraktár úti postát.
Műszálas, barna harisnyát húzott a fejére,
amelyet anyám lábán láttam legutóbb.
Aztán a fiókhoz lépett, hogy válasszon
magának egy kést. A kenyérvágót választotta.
Hagytam, hogy kilépjen a kapun.
Hagytam, hogy végigmenjen a Lakatos utcán.
Hagytam, hogy balra forduljon az orvosi rendelőnél.
De azt már nem hagytam, hogy átkelve a négysávos
Faraktár úton, belépjen a Szent István templom
mellett álló forgalmas postára.
A gyógyszertárnál elé kerültem, megállítottam,
majd hirtelen a harisnyát is lerántottam a fejéről.
Úgy meglepődött, hogy elejtette a kést, amelyet
messze rúgtam, a piros lámpa felé araszoló autók közé.
Hasamba bokszolt, meglökött, taszigált.
Nem ütöttem vissza: de kényszerítettem,
hogy megforduljon, némán és türelmesen,
mint szökött beteget az erényes ápoló,
aki más emberek nyugalmát is szem előtt tartja.
Hazakísértem. Ágyba fektettem. Betakartam:
olyan hirtelen aludt el, mint akit leütöttek.
Már dolgozott a testében az altató,
amelyet meleg tejbe keverve diktáltam
bele. Akkor megálltam megint a karácsonyfa előtt.
De előbb még a párnája alá csúsztattam
a hosszú kések éjszakájáról szóló könyvet,
hogy szép álma legyen.