HOGY BÁTORÍTOTTA NAGYANYJÁT
1998 február
Ebédmeghívás.
Őszintének látszik.
Örülök neki.
Ez a gesztus mintha
erőt adna,
örülök neki — látom már
előre, hogy
énem s a székelykáposzta egyesülése a hideg, ragacsos konyhában
megváltást hoz neki.
Neki,
aki
elhagyott már minden kipróbált reményt;
aki
egyébként nem főz túl jól, nincs már kedve se;
aki
összecsapja a kaját, de tenyerét nem tudja már;
— szeme felcsillan most
a megváltó egyesülés
pillanatában,
én meg tízujjnyaló jóízzel,
kenyérrel a kezemben,
mosolyommal bátorítom őt
(akinek a székelykáposzta
talán az egyetlen specialitása),
bátorítom őt,
hogy jót főzött,
hogy jól élt,
hogy így volt jó,
hogy ne féljen,
bátorítom, hogy
főzzön még…