
Taxiban ül, amikor hívom,
hallani a papírzizegést;
térkép nélkül eltévedne…
Nem érdekli már a múlt,
merev az, mint útszéli
csehókban a rezgő étek;
nem érdekli a jövő sem,
tolja, taszítja a homályló esélyt…
Mint lapos kavicsot a víz
forgatja nyelve hegyén a mondandót
hallom ziháló hangját az éteren át.
Jó néhány perc eltelik, míg földet ér…
és újra itt van; a kiesett idővel
elszámolni nem tud, hisz attól
függ, honnan érkezik, és
mi AZ, ami nap mint nap
észrevétlenül landol…