„NAGYON BOLDOGAN OLVASOM”
MAGYAR CSALÁDI KALENDÁRIUM [1990 augusztus]
Bozsik Péternek
Olvastad Whitman amerikai költeményeit? Biztos vagyok benne, hogy Theonak megvannak, és komolyan tanácsolom, olvasd őket, egyrészt, mert igazán szépek, másrészt pedig jó angolságra tehetsz szert általuk. Látja a jövőben, sőt, már a mában is az egészséges szerelem világát, mely erős és igaz, a barátság világát és a munkáét – a menny ragyogó boltozata alatt, s hogy van valaki, akit – végül is – nem nevezhetünk másnak, mint Istennek és van örökkévalóság, a maga helyén, a mi világunk fölött. Először talán majd elmosolyodsz, ez az egész annyira gyermekien tiszta; de, pontosan ezért, tűnődésre késztet majd téged.
(Vincent Van Gogh – 1888)
Brooklyn és Manhattan között, Long Islanden – vagy ahogy az indiánok nevezik: Paumanokon – született Walt Whitman, 1819. május 31-én, Walter Whitman és Louisa Van Velsor kilenc gyermeke közül másodikként. Az apa – foglalkozása szerint ács – a függetlenségi harcok résztvevője, fiaiból hármat nemzeti hősök nevére keresztelt – George-nak, Thomasnak és Andrew-nak (Washington, Jefferson, Jackson). A család barátja Elias Hicks, kvéker pap, korának egyik legnagyobb hatású prédikátora. A kis Walt csak egyszer hallja őt beszélni, de az élményt, a kvéker-kalapos öreg szent prédikációját egy életen át őrzi.
részegen írta
A gyermekévek Brooklyn kikötőjében, Coney Island-en, New York Cityben csavargással telnek, a nyarakat Gold Spring Harborben tölti, ahol anyai nagyapja dolgozik zöldség-gyümölcs szállítóként. Tizenkét évesen kifutófiú és hivatalsegéd egy orvosnál, majd egy ügyvédi irodában. Sokat olvas és ott van minden színielőadáson. Tizennégy éves korában nyomdászsegéd. Megjelennek első írásai a Long Island Patriotban. Két év alatt nyomdász képesítést szerez és elhelyezkedik. Megunja a nyomdászatot, és tanítani kezd. Tizenhét éves. 1838-ban – tizenkilenc évesen – lapot indít, a Long Islandert. A nyomdai munkákat is maga végzi. Vesz egy lovat, azzal járja a vidéket, árulja a lapot. Tönkremegy. Eladja a lovat és minden holmiját, alkalmi munkákat vállal New Yorkban. Dolgozik tanítóként, nyomdászként, egy ideig demokrata párti kortesként is. Csalásokat fedez fel, kiábrándul a politikából. 1841-ben a New Worldnél nyomdász. 1842-ben megbízzák az Aurora napilap szerkesztésével. Pár hónap után összeveszik a tulajdonosokkal. Az Evening Tattler alkalmazza szerkesztőnek. Szentimentális elbeszéléseket ír, majd egy rossz regényt, „Franklin Evans, avagy a részeg” címmel. (Utóbbi miatt – öregen – szégyenkezett. Azt mondta, részegen írta, próbaképpen.) Visszamegy Brooklynba. Kolumnista a Long Island Starnál. Naponta jelennek meg cikkei. Ír a nevelésügy reformjáról, színházról, koncertekről. 1846-ban rábízzák a Brooklyn Eagle szerkesztését. Az Eagle – Whitman vezetésével – a demokraták egyik legfontosabb lapjává válik. Ez az állapot nem tart sokáig. Amikor élesen kirohan a rabszolgaság intézménye ellen, kirúgják. A New Orleans Crescent-hez kerül, de három hónap után – a honvágyra panaszkodva – hazatér. A Mississippin, a Nagy Tavakon és a Hudson folyón utazik. A hajópadlón alszik. Otthon vesz egy házat. Szüleivel, testvéreivel itt él. Elfogadja a Brooklyn Freeman szerkesztői állását. A kiadóhivatal az első szám megjelenésének éjszakáján leég. Újjáépítik, de a lapot hamarosan elveszik tőle. Hogy megélhessen, a családi ház földszintjén könyvesboltot és kis nyomdát nyit. Az 1848-as európai forradalmakat versben köszönti. Az 1850-es évektől csak a művészetnek él. Harmincegy éves ekkor.
Cikksorozata jelenik meg az olasz operáról. Ír a brooklyni festőkről. Művészetelméleti előadást tart. Az 1853-as New York-i világkiállításon az európai művészetet tanulmányozza. Napokat időz az alsó Broadway-n lévő Egyiptomi Múzeumban, beszélgetve a gyűjteményt összehozó Henry Abbott-tal, aki orvosként dolgozott Kairóban.
Fűszálak címmel verseskötete jelenik meg 1855-ben. Innét számítódik a modern amerikai költészet. A 95 oldalas könyvet – mert kéziratának kiadót nem talált – baráti segítséggel maga nyomtatta és kötötte. A zöld borítón aranymetszéssel csak a kötet címe szerepelt. A betűk kis növények, gyökerekkel, levelekkel. Nevét nem nyomtatta a címoldalra sem.
A kötetet hatalmas, hömpölygő alexandrinusokban írott, cím nélküli prózavers – tulajdonképpen előszó – vezeti be. A Fűszálak talán legfontosabb darabjai a cím nélküli versek. Egy év múlva megszámozza és a következő cím alá foglalja őket: Egy amerikai, Walt Whitman verse. Pár éven belül ismét megváltoztatja a címet, erre: Walt Whitman. A Fűszálak 1881-es kiadásában adja meg a ciklus végleges címét: Dal magamról.
nagy szellemi erő
A Fűszálakat úgy fogadták, ahogy a remekműveket szokás: nemigen tetszett senkinek. De – az akkor legnagyobb irodalmi tekintélynek számító – Emersonnak igen. Pár nappal a kötet megjelenése után ismeretlenül levelet ír Whitmannak: „Kedves uram! Nem vagyok vak a „Fűszálak” csodálatos ajándékának értéke iránt. Az Amerika által valaha is létrehozott legkiemelkedőbb szellemi és bölcseleti műnek tartom. Nagyon boldogan olvasom, hiszen a nagy szellemi erő az embert boldoggá teszi…”
1857–59 között a Brooklyn Daily Times-t szerkeszti. A laptól való megválása után sajtó alá rendezi a Fűszálak harmadik, bővített kiadását. Meglátogatja Emerson. Órákig tartó vitában a kötet összeállítására vonatkozó változtatásokat javasol. Whitman semmit nem enged. A vitát abbahagyják, megebédelnek és Emerson beajánlja a legjobb könyvtárnak számító Athenaeumba.
1861-ben Abraham Lincoln lesz az Egyesült Államok elnöke. Kitör a polgárháború. Whitman az újságokból értesül, hogy testvére, George, megsebesült és fogságba esett. Walt Whitman ezután két éven át nem csinál mást, mint jár kórházról kórházra, ápolja a sebesülteket, fogalmazza leveleiket, vigasztal. 1864 nyarán legyengülten, betegen hazatér. A tél során bátyja, Jesse, megőrül. Walt viszi el egy tébolydába. Karácsonykor hazaérkezik George hadtörzse. Beszélnek legendás hősiességéről – de hogy mi van vele, él-e, nem tudja senki. Walt tisztviselői állást kap Washingtonban. Grant tábornok segítségével megtalálja George-ot, aki fogolycsere révén szabadul. Nagy az öröm. Walt hazamegy Brooklynba, hogy együtt lehessen a családdal. Néhány hét múlva együtt gyászolják a halott Lincolnt.
a demokrácia filozófiájáról
Megjelennek Whitman háborús versei, Dobpergés címmel. A Fűszálak harmadik kiadásának egyik korrektúráját washingtoni hivatali asztalán felejti. Főnökei elolvassák és kidobják őt az állásból. Barátja, Hubley Ashton, másnap alkalmaztatja az igazságügyi minisztériumban. Keresetét hazaküldi szüleinek, ő maga fillérekből tengődik, washingtoni szobájában egy ágy, asztal és szék van. Más semmi. Nagyobb cikk jelenik meg róla John Burroughs-tól a New York-i Galaxy-ban Walt Whitman mint költő és ember címmel. Dante Gabriel Rossetti testvére, William Michael Rossetti méltatja költészetét a London Chronicle-ben. 1867-ben – a Fűszálak negyedik kiadásaként – megjelenteti összegyűjtött verseit. 1868-ban – Rossetti válogatásában és kiadásában – verseskötete jelenik meg Londonban. 1871-ben Washingtonban kiadják a demokrácia filozófiájáról írott esszéit. Pár verse megjelenik egy német nyelvű antológiában. Swinburne ódát ír hozzá: To Walt Whitman in America, de pár hónap múlva megtámadja, költészetét „zagyvalék”-nak nevezve.
1873. január 23-án – munkahelyi íróasztalánál ülve – rosszul lesz. Hazatámolyog. Az éjszaka során bal oldala megbénul. Egy teljes napot fekszik egyedül, mire rátalálnak. Állapota kicsit javul, de járni nem tud. Édesanyja szívbajának hírére hazautazik. Három nap múlva anyja halott. Whitman Camdenbe (New Jersey) költözik testvére, George házába. Sokat ír. Ekkortájt jelenik meg az a verse, amit Van Gogh legjobban szeretett, a Kolumbus imája. Megjelenik a Fűszálak hatodik kiadása és második prózakötete, a Két patak. Az 1876. év nyarát egy kis farmon tölti, Timber Creekben. Bámulja a természetet. Megírja esszé-szerű naplóját, ami később Mutatványnapok címmel jelenik meg. 1882 januárjában meglátogatja Oscar Wilde. 1884-ben vesz egy kis házat Camdenben, a vasút mellett. Házában hal meg 1892. március 26-án.
Még láthatta összegyűjtött prózai műveinek kötetét, és már haldokolt, mikor kezébe tették a Fűszálak kilencedik kiadását, amit az utókor – éppen ezért – halálos ágy-kiadásnak nevez. Ebből olvastak fel a temetésén. Camdenben nyugszik, a Harleigh-temetőben, William Blake egyik rajza alapján maga tervezte sírkő alatt.