HÉTKÖZNAPI ÖKOFEMINIZMUS

Val Plumwood: Feminizmus – Ökofeminizmus című írásához

Háztartásvezetés vagy tudományos tevékenység; anyaság vagy karrier – sokan ma is ilyen sematikus, egymást nagyrészt kizáró ellentétpárokban gondolkodnak – és gondolkodtatnak. Hasonlóan leegyszerűsített témák uralják a mindennapi élet többi területét, a diszkriminációtól a klímaválságig. A feminizmus a nők és az őket körülvevő (társadalmi vagy akár mikro-) környezet összefüggéseivel, hatásaival foglalkozik. Szűkebb értelemben az emberek közötti egyenlőséget vallja, elsősorban a nők életkörülményeinek, érdekérvényesítésének jobbítását sürgeti. Az ökofeminizmus az alapkövetelményeken túl új szemléletmódot feltételez.

Val Plumwood feminizmusról és ökofeminizmusról szóló alapvető tanulmánya eredetileg 1993-ban jelent meg a szerző Feminism and the Mastery of Nature című kötetében. A magyar fordítás 2000-es megjelenése óta nagyon sok minden változott. A feminista szempontú ökokritika elterjedését nyilvánvalóan a környezeti krízis hajtja. A kortárs ikonná vált Greta Thunberg és az „ifjúsági klíma-aktivizmus” népszerűségével együtt a nők generációs szerepváltása is felgyorsult^[1].

Az (amerikai) feminista aktivizmus második hullámának „personal is political” jelmondata alapjaiban forgatta fel a rendszert, amelyben a nők helye otthon, a konyhában van, és semmi keresnivalójuk a társadalmi érvényesülés környékén. A patriarchátus azonban nem omlott össze, alapvetően ma is ebben a társadalmi struktúrában élünk – sőt, a feminista törekvések-megmozdulások rengeteg embert és családot választás elé állítottak: a hagyományos családi munkamegosztást kövessék vagy lépjenek tovább.

női önrendelkezés

A személyestől a nyilvános tér felé haladva, a testtől (női önrendelkezés, testtudatosság) a kisebb közösségeken (család) keresztül a mikrokörnyezet (munkahely, lakóhely) után társadalmi szinten is megmutatkozik, hogyan változik, milyen feszültségekkel teli ez a gondolkodásmód.

A legelemibb női testi tapasztalatokhoz (menstruáció, termékenység, terhesség, szülés, menopauza) kötődő feminista toposzokon túl hangsúlyos a testtudatosság. A hagyományosan női önrendelkezés témakörébe tartozik többek közt a biztonságos fogamzásgátlás, a legális abortusz, a szülészeti erőszak kizárása^[2].

Az ökofeminista irodalom szerint ma is a férfitulajdonságok és -igények határozzák meg világképünket^[3]. A nők és férfiak által egyaránt használt eszközök, járművek, tárgyak, szolgáltatások rendre a férfiak testi, szellemi, materiális szükségleteinek kielégítését szolgálják. Az autók formatervezésénél és biztonságtechnikai kialakításál például nem veszik figyelembe a női test sajátosságait, s ez végzetes lehet egy balesetnél^[4].

Az úgynevezett rózsaszín adó, sajátos, gender alapú negatív megkülönböztetés: a nőknek szánt termékek magasabb árára utal. Csak a nőket terheli, méghozzá életük közel négy évtizedén át a menstruációs költség, a rossz körülmények között élő lányoknak, asszonyoknak gyakran nincs pénzük megfelelő eszközökre, ezért napokra kimaradhatnak az iskolából, a munkából is^[5] – mára a „menstruációs szegénység” kifejezés közismert lett. A fejlődő országokban hatalmas (de jórészt feltáratlan) problémát jelent a nem megfelelő menstruációs termékek (koszos rongy, hamu stb.) használatából eredő fertőzések, szövődmények. Az elterjedt szokások és hagyományok szerint a nőket gyakran tisztátalannak bélyegzik a vérzés miatt, és változatos formában érheti őket emiatt diszkrimináció. A széleskörben használható, megfizethető egészségügyi betétek előállítására talált megoldást egy indiai férfi. A „Betétemberként” elhíresült ötletgazda találmánya egy olcsón előállítható betétgyártó gép, ami munkát ad a helyi nőknek és elősegíti az intim higiénia fejlődését, sőt, rombolja a menstruációhoz kötődő tabukat.^[6]
Sajnos, Magyarországon még nem érvényesül a fejlett országokban egyre elterjedtebb tendencia, hogy a rászorulóknak ingyenessé teszik a menstruációs termékeket^[7].

A feminista kritika egyik legfontosabb témája a női test feletti irányítás. A patriarchális társadalmi rendszerben a nőt reproduktív szerepre redukálják. Ez elnyomásának alapja. A több kérdésben is széttartó feminista irányzatok arról is vitatkoznak, mennyit számít a Földnek, ha a nők sokasága elutasítja a reproduktív szerepet. A feministák a „my body, my choice” jelmondat jegyében a testük feletti önrendelkezést alapvető jognak tekintik. Világszerte küzdenek az abortusztilalom, mint a nők szabadságát és a legszorosabb értelemben vett testi épségét veszélyeztető, elnyomó politikai eszköz ellen. A legfrissebb hírek 2020 őszén a lengyel nők megmozdulásairól szóltak^[8], de a magyar közbeszédben is jelen van az abortusz témája^[9].

kulturális akadály

A gyerek a nő életében kulcsfontosságú, akkor is, ha szeretne, és akkor is, ha nem. De a gyerekek eltartása, felnevelése a nők többségének súlyos gond. A vállalt gyerektelenség társadalmi elfogadását pedig ma is sok kulturális akadály nehezíti.^[10] A fejlett világban évről évre több millió nőt érint a kérdés, sokan a globális klímaválság miatt, a Föld túlnépesedésétől tartva döntenek a gyerektelenség mellett. Az amerikai fiatalok harmada a klímaváltozás miatt tervez kevesebb gyereket.^[11] Egy kutatás szerint a bolygó és az emberiség élhető jövőjének ez a leghatásosabb megoldása: a gépkocsi használat elhagyása és a növényi étrend messze kisebb jelentőségű az ökológiai lábnyom csökkentésében, mint a gyerektelenség^[12]. Greta Gaard ökofeminista aktivista „elitista retorikai eszköznek” tekinti az érvelést, amely eltereli a figyelmet a gender, a szexualitás és a faji egyenjogúság súlyos kérdéseiről.

„A természet feminista ügy”^[13] – fogalmaznak ökofeministák a klímaválságról –, hiszen a természeti és környezeti problémák megértése hozzájárul a nőket érintő elnyomás működési mechanizmusának megértéséhez, és ahhoz, hogyan kapcsolódik mindez a természet kizsákmányolásához. Az ökofeministák ma a klímaválsággal összefüggő, rendszerszintű egyenlőtlenségekre mutatnak rá, és kiemelik a fejlett világ túlfogyasztásának szerepét.^[14]

Eközben az ökoszisztéma harmonikus működésének megőrzése és a fenntarthatóság különböző társadalmi és gazdasági érdekekbe ütköznek. Kutatások bizonyítják, hogy a nőket súlyosabban érintik a klímaváltozás hatásai (például többen halnak meg természeti katasztrófákban, áradásokban sokan azért, mert nem tudnak úszni vagy nem akarják magára hagyni magatehetetlen rokonaikat), sebezhetőségüket a kötött társadalmi szerep, a nemi diszikrimináció és rossz gazdasági helyzetük határozza meg.^[15] A fejlődő országokban a nők közvetlenebbül tapasztalják az ökológiai válságot: a nyomor, a termőföldek elsivatagosodása és az elvándorlás együttesen sújtja őket; gondoskodási feladataik mellett gyakran a távol szerencsét próbáló apa helyett kényszerülnek családfenntartó szerepbe.

A klímaváltozás kérdéskörét tudományos problémának tekintő, „maszkulinista válasz”^[16], amely technológiai és tudományos megoldást kíván, igyekszik negligálni a társadalmi következményeket, és folytatni a környezeti kizsákmányolás és a kolonializmus hagyományait. A tudományos és filozófiai megközelítések közül a mélyökológia nem szorítkozik az ember közvetlen környezetkárosító hatásaira (túlfogyasztás, szennyezés)^[17]. Az ökofeminizmus a mélyökológiából kiindulva az emberközpontú (antropocentrikus) világkép kritikájaként rámutat, hogy mára az andropocentrikus, vagyis férfiközpontú szemlélet vált jellemzővé. Ennek fényében nem az emberi faj érdekei és igényei kerülnek középpontba, hanem csak a férfiaké.

a nők és a természet

Az ökofeminizmus a nők és a természet közötti párhuzamok mellett a női értékrendbe illeszkedő természetközeliségre figyel. Manapság a vidéken élők és a mezőgazdasággal foglalkozó, jellemzően alacsonyabb jövedelmi osztályba tartozóknak van erre igazán lehetősége, bár a földművelés és állattartás inkább kimerítő fizikai munkát jelent. A nagyvárosi életmód és a középosztálybeli értékrend nem alkalmas a természetközeliségre. Mégis tapasztalható a Z generációban (közülük a városban élő, középosztálybeli családból származó fiatalok körében) az ökológiai tudatosság erősödése, fogékonyak a fenntarthatóságra, a környezetvédelemre, a természetbarát megoldásokra.

Nehezebben igazolható Plumwood állítása, hogy a mai középosztálybeli nők „életmódja és személyisége nagyobb összhangban van a természettel”. A nők (és a férfiak) egyéni vagy egy közösség tagjaként megélt érdeklődése, vonzódása a természetközeli élethez nem csak társadalmi szinten értékelhető igény és elérhető rekreációs lehetőség. Az egyre gyorsuló mindennapi mókuskerékben – és a manapság még inkább jellemző home office bezártságában – felértékelődik a természet és minden hozzá kötődő kulturális érték, a nyugalom, a csend, a minőségileg eltöltött idő. A koronavírus egyik hosszú távú következménye, hogy a családok a városból az agglomerációba kívánkozhatnak.

Cinzia Arruzza, Tithi Bhattacharya és Nancy Fraser munkája, A 99% feminizmusa című kiáltvány 2019-ben jelent meg. Az írás a mai feminista mozgalmat a jelenkori társadalmi, gazdasági és ökológiai válságokkal hozza összefüggésbe. A közérthető kiáltvány a nők társadalmi problémáit foglalja rendszerbe, és a tágabb kontextus – rasszizmus, lakhatási válság, szexuális kizsákmányolás, fizetetlen munka stb. – vázolásával globális antikapitalista feminista aktivizmust vizionál. A cím a ma is meglévő társadalmi egyenlőtlenségekre utal: az eredményeket a jól szituált középosztálybeli nők szűk köre érzékeli, előttük nyíl(hat)nak új lehetőségek (karrier, oktatás).

A nyugati országokban marginalizált csoportokhoz tartozó nők – bevándorlók, színesbőrűek, tanulatlanok, fogyatékkal élők, gyereküket egyedül nevelő anyák stb. – mind más és más nehézséggel szembesülnek. Az alacsonyabb néposztályokban és a nagyvárosoktól távoli, perifériás területeken a nők életét a közösség uralkodó hagyományai határozzák meg. Ide tartozik az afrikai nemiszerv csonkítástól^[18] a menstruáló nepáli lányok életveszélyes kirekesztésén át az univerzális „az asszonynak a konyhában a helye” népi bölcsességig sok minden. Nepál és India egyes részein máig élő hagyomány, hogy a menstruáló (vagy gyermekágyas) nő nem érinthet élelmiszert és az otthona helyett egy kunyhóban kell aludnia a vérzés ideje alatt. A szokás amellett, hogy megalázó és nem higiénikus, életveszélyes is, falun gyakran támadják meg vadállatok a kunyhóban alvó lányokat, de füstmérgezésben is meghalhatnak.^[19]

otthoni műszak

A „természetet kirekesztő és ellenőrző fehér, nagyrészt hímnemű elit” körébe simul a kisebb női elit, akik A 99% feminizmusa kiáltvány szerint a megszerzett magas pozíciójukban nem vállalnak szolidaritást az elnyomott nőkkel, sőt bizonyos esetekben hozzájárulnak a további kizsákmányolásukhoz. A modern nő az „otthoni műszak” mellett egyre inkább részt vesz a produktív munkában, bár jellemzően alacsonyabb fizetésért és rosszabb munkakörülmények között dolgozik. Mindeközben a gondoskodási feladatok, az úgynevezett láthatatlan vagy reproduktív^[20] munka, amit jellemzően nők és jellemzően alulfizetetten vagy ingyen végeznek, a nemzeti össztermék részét képezi^[21]. Csak becslések vannak arról, milyen mértékű ez a fizetetlen munka, és milyen nagy szerepet játszik a gazdasági működésben.^[22] A feminista törekvések a gazdasági elnyomás sajátosságaival is foglalkoznak^[23]. Silvia Federici feminista társadalomtudós „Fizetést a házimunkáért”^[24] mozgalma a hetvenes évek Amerikájában indult, mára az otthoni munkavégzésen belül a gondoskodó feladatkörök társadalmi szintű elismerése került a feministák fókuszába^[25]. A gondoskodó jellegű feladatokat (házvezetés, idősápolás, gyerekgondozás) a fehér felső-középosztálybeli nők éppen a hátrányos helyzetű nőknek szervezik ki alacsony fizetésért, ezzel újratermelődik a láthatatlan munkából eredő, függő helyzet.

Val Plumwood szerint: „Férfiaknak és nőknek közösen kell létrehozni olyan alternatív kultúrát, mely az emberi személyiséget a természetből eredőnek, nem pedig azzal ellentétesnek tekinti.” Az alternatív kultúra kialakításának alapvető szempontja lehet a nők igényeinek és sajátos – a férfiakétól eltérő – életvilágának tudatos megfigyelése. Nem az a cél, hogy mindenki egyforma legyen, hanem az, hogy mindenki önmaga lehessen.
A természet és a női nem között párhuzamot vonó ökofeminista alapvetés a kizsákmányolás és az erőforrások kimerítése terén ma is érvényes. A szemléletváltozáshoz – ami a gyakorlati intézkedéseknél bonyolultabb – még nagyon sok időre van szükség.

1. Federmayer Éva: Ökofeminizmus: női kalauz az ökológiai–társadalmi összeomlás elkerüléséhez, Imágó Budapest, 8 (4): 58. ↑

2. https://www.today.com/health/dismissed-health-risk-being-woman-t153804 ↑

3. Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők. Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban, Gabó Kiadó, Budapest, 2019. ↑

4. https://www.axios.com/gender-gap-car-safety-leaves-women-risk-bb125ad8-cf13-4546-a4d1-21634e450b3c.html ↑

5. https://abcug.hu/a-zokni-a-betet-a-zsepigomboc-pedig-a-tampon-a-raszorulo-noknek/ ↑

6. https://24.hu/kulfold/2019/01/06/a-betetember-indiai-szuperhos-a-menstruacios-szegenyseg-es-tabu-ellen/ ↑

7. Bár vannak itthon sikeres civil kezdeményezések az ügyben, például a „nemluxustáska” kampány évek óta gyűjt tisztálkodószerekkel és intim higiéniai termékkel telerakott táskákat rászoruló nőknek.

   http://nemluxustaska.hu/hova-vidd-a-taskat/ ↑

8. Lengyelországban a törvényjavaslat szerint akkor sem hajtható végre terhességmegszakítás, ha a magzat biztosan nem életképes.
   https://merce.hu/2020/10/28/sztrajkolnak-a-lengyel-nok-az-abortusztilalom-miatt-magyarorszagon-is-tobb-szazan-tuntettek-ellene/ ↑

9. https://tasz.hu/a-terhesseg-megszakitas-hazai-szabalyozasa ↑

10. A „hagyományos, keresztény” családmodell a nyugati kultúrákban is meghatározó értéknek tekinti a gyereket, bár a fejlett világban növekszik az egygyerekes családok száma.
    Sheila Heti magyar származású kanadai írónő Változások könyve című kötete az anyaság társadalmi, kulturális tabuit is vizsgálja, és felveti az egyéni felelősség és szabadság kérdéseit.
    Sheila Heti: Változások könyve, Libri Könyvkiadó, 2019. ↑

11. https://www.bbc.com/worklife/article/20190920-the-couples-reconsidering-kids-because-of-climate-change ↑

12. https://www.theguardian.com/environment/2017/jul/12/want-to-fight-climate-change-have-fewer-children ↑

13. Warren, Karen J., „Feminist Environmental Philosophy”, The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Summer 2015 Edition), Edward N. Zalta (ed.), https://plato.stanford.edu/archives/sum2015/entries/feminism-environmental ↑

14. Ecofeminism and Climate Justice. Interview with Greta Gaard, https://www.the-vegan-rainbow-project.org/post/2019/04/06/greta-gaard ↑

15. Greta Gaard: Ecofeminism and Climate Change, Women’s Studies International Forum

    Volume 49, March–April 2015, 20–33. ↑

16. Ariel Salleh: Ökofeminizmus, (Fordította: Kremmer Sarolta), Fordulat 2019: 25, 146. ↑

17. Lucie Gaw: Ecofeminism: An Incomplete Analysis of Climate Change, Femmagazine, 2 March, 2019, https://femmagazine.com/ecofeminism-a-failed-analysis-of-climate-change/ ↑

18. https://unicef.hu/igy-segitunk/hireink/minden-negyedik-noi-nemiszerv-csonkitast-hivatasos-egeszsegugyi-dolgozo-hajtja-vegre ↑

19. https://www.npr.org/sections/goatsandsoda/2019/12/17/787808530/menstrual-huts-are-illegal-in-nepal-so-why-are-women-still-dying-in-them?t=1605391043822 ↑

20. „A reproduktív munka jellemzője, hogy számtalan különböző, egymástól látszólag független tevékenységet foglal magába. Ezeket összegezve a reproduktív munka az a tevékenység, amely a mai napig a legnagyobb emberi időráfordítást igényli globálisan.”
    Csányi Gergely, Gagyi Ágnes és Kerékgyártó Ágnes: Társadalmi reprodukció. Az élet újratermelése a kapitalizmusban, Fordulat 2018: 24, 6. ↑

21. „Ma a különböző etnikumokba tartozó nők hozzák létre globálisan a bruttó hazai össztermék (GDP) kétharmadát – díjazás nélkül. Ők alkotják a világ szegénységének háromnegyedét, miközben a világ összes tulajdonának csupán egy százaléka fölött rendelkeznek.”
    Ariel Salleh: Ökofeminizmus, (Fordította: Kremmer Sarolta), Fordulat 2019: 25, 146. ↑

22. https://ujegyenloseg.hu/adatok-nok-nelkul-a-lathatatlan-tarsadalom/ ↑

23. Acsády Judit: A gondoskodás társadalmi konstrukciója, Replika – 85–86 (2014/1–2 szám): 147–163. ↑

24. Silvia Federici: Wages Against Housework, Falling Wall Press, 1975. ↑

25. Helen Hester: Care under capitalism: The crisis of „women’s work”, IPPR Progressive Review, Volume 24(4), 345–355. ↑

kép | Edith Vonnegut képei, wikiart.org