
A száműzetés hét éve után
diadalmas gesztenyefák
közt, égbeszökellő áhítat
ragyogó torony-csodái alatt
elindulok. Hazatartok.
A kifosztott, fénytelen arcok,
ön-elárulások, meglapulások,
megtört-töretett tekintetek
vizenyős földjéről
van-e visszatérés?
A gesztenyesor ujjongó, telt tavasza
fölzenghet-e bennem?
Kiabálni vágyom a lombok alatt,
együtt susogni az új levelekkel,
a teremtés áradatában úszni.
Van-e hangom még,
legalább dadogás, motyogás
a némaság fuldokló tája után?
Van-e út a száműzetés hét éve után
hazatérni újra magamhoz?