HAVAS ESŐBEN

Kerestelek a balesetin
havas esőben, bár nem szereted
a látogatásokat, mégis
gyümölcsöt vittem, édességet
az alagsori folyosókon kihűlő
öreg, fiatal testek között
neked,
gondoltam, örülsz majd, ha látsz
vagy örülsz, ha elmegyek.
Metsző osztályokon, fehérre pácolt
arcok némaságában kerestelek,
vénákat szorító gennyes vattákban,
vaktában, már-már betegesen…
De nem voltál benn,
mert elhalasztottak.
Majd mentem kifelé.
A csapóajtón túl egy férfit láttam:
vörös szemmel hullott,
zuhant hófehér fia
meztelen merevségébe.

kép | Rob Stanley, flickr.com