Lődi Tamás

HATOSOK

2004 április

HATOSOK

Verebes
Ki verebekkel húz
ujjat nyugta nem lesz
agresszív magas cé
agyát hasogatja
ahogy betömi ól
ház réseit vadul
a roham hiába
költöztet közeli
fára fészket haját
stuccolják a stukák
mai Mao-harcot
kezd hullámpala kürt
jelzi a kudarcot
élő tetőre vált

Fehérje-szabadalom
Mint új gazdaállat
magas fűben hanyatt
fekszem óra hosszat
eddig tűrt vendéget
nagy falatot forgat
vissza szorgos élet-
halál-mű mozdulni
kell jelet küldeni
hangyáknak legyeknek
szórt antitest pontok
vörös amőbákon
szerves orgia dúl
ha már látom ilyen
képekkel dolgozom.

Íráshoz kell
Tömött tintafelhők
robbannak déli vak
ömlés szortírozom
néhány dialógban
élő palántákról
beszélek esőkről
arcom politúron
villan igazítom
hajamat magába
omlik mégis ez a
kibélelt délután
mondom én sem hiszem
hogy csupán vízcseppek
fény meg fújtató szél.

Fedett padon
Szomszédaim helyett
értük sok mindenért
kell fizetnem de most
magukra hagytam őket
gondolnak rám fák közt
hogy írom a hatost
padon ülő férfi
esete csak versbe
az aura-zóna
ős-rítusaival
figyel ember-forma
diákjai hova
mutogatnak ott ül
ennyi éppen elég.

kép | pxhere.com