HATÁRTALAN
2001 augusztus
Nem izgat elvágyódás ösztöne
délszak vagy más messziség semmiféle
nem kenyérfák árnyékába sóvárgok
csupán egy kabátgomb élőhelyére
hadd érezzem a remegő kezet
mielőtt gomblyukba hazatalálna
kirekesztené a maró fagyot
a réteges öltözködés csodája
A hófödte Nangaparbatra kúszni
sem hajt légritka csúcsra semmi engem
hogy az embertiszta madár se látta
talajt műanyag szennyével bekenjem
inkább legyen mindennapi kalandom
kutyával emeletről emeletre
röppennem a liftben hogy csaholása
a felhők felé egyre emelkedne
Nem kell nekem fedélzet rengetése
eget néznem csípőből föl-le föl-le
hanem folyamatosan mindegyik
lépésemmel támaszkodnom a földre
ott lábamat megvetve szemhatáron
túl tekintek akár a fizikán túl
belső hajtóművemmel az időben
térben elmém határtalan kirándul