HÁROM NAP

A mólón vágtam bele, emlékszel,
a kenyérbe, a fejtegetésbe majd
szavadba mohón.
A mólói porban, az összeszedetlen
mondataim al- s álívei között,
a kezdő tapogatózás kimértségével
és üresgyomrú zsarnokságom rongyos
kíséretében ott somfordáltak,
csapongtak és próbáltak, akartak
pompásan előjönni a végül mégiscsak
alaktalanságba vedlő, méz-mezű,
vesztükre ám javadra nem
Benned – mint nyugodt öbölben –
megállapodott szándékaim.
„Javadra?!”
Még a Déliben sem jöttem rá
baromságomra.
Három nap kellett.

kép | pxhere.com