HARD-KIER 101
2002 december
Azt hiszem, már nincs mód arra, hogy
bármit „visszavegyek” tőled, magunktól;
és minek mondani, tenni érezni vagy
gondolni, hogy tizenhárom évig tartott,
létezett, agonizált, vegetált, küszködött,
áltatta magát, narcisztikusan dacolt,
hazugságban és árulásban tespedt, és
mégis szívósnak bizonyult a kap-
(„kap”) csolatunk; és most, épp most,
csakugyan vége; förtelmes szó: csakugyan.