Csajka Gábor Cyprian

HARD-KIER 127-128

2004 július

HARD-KIER 127-128

127
Megkértem Codie-t, tegyen velem egy kört,
mielőtt elindulok. Régen vezettem, tartok
a régi autók egyedi, eseti, feminin járatú
sebváltóitól. Megtankoltunk, hazavittem,
aztán elindultam a hatos főút felé. Egészen
jól összerázódtam a Jettával, csak a laza
ékszíj nyiszorgása idegesített. Megálltam,
hogy megnézzem, de akkor fölvilágított a
mobil; Balázs üzent. „Mélyponton vagyok.
Krízis…” Várj, gondoltam, várj, csak
holnapig bírd ki.

128
Bírd ki, gondoltam, bírd ki, és eszembe jutott
a legutóbbi találkozásunk, Az „új arca”, lénye:
ő, akit csecsemővé pusztított egy szerelem,
ő, a barátom, aki maga a világidegenné
hajszolt, átélhetetlen férfi-fegyelem; s hogy
azt mondtam neki, vedd körül magad nőkkel,
kérj és fogadj el mindent, amit adnak,
ne félj, nem csapsz be senkit, nem is csaphatsz,
ők látni fogják: meghalsz, ha nincsenek.
Magadnak engedd, hogy megmentsenek.

kép | Dmitriip, shutterstock.com