HARD-KIER 102
2002 december
Egy presszó és egy kórház folyosója.
Ez lenne ábécénk eleje-vége, s benne, belőle
a végtelen, idült rutin, külső játékszerünk.
Még egyszer ott akarok lenni, a régi
előttedben, melyből akár semmi se
következett volna, főleg nem az ölelkezések
meg ez a kórházi folyosó, szakadatlanul, mint
egy elásott befőttesgumi, s a jó, s
rossz és a rengeteg beszéd.