Handi Péter

VÍZHIÁNY

VÍZHIÁNY

Már háromszáz lement a nyolcszáz méterből,
a víz lassan apadni kezdett. Ötezer
néző tízezer szemgolyója követte a tíz
gyorsúszó bajnokot, az erőteljes tempókat, amikor
„Figyelem – szólt a megafon –, repedés
keletkezett a medencében! A vízszint csökkenőben.
Kéretik…” – de senki nem figyelt, noha
az 5-ös sávon úszó világbajnok egyszer csak
a lábára állt, úgy tempózott tovább, közben
megigazította szemüvegét, valaki a tribünön
kiabált és a vízre mutatott. Lefogták,
lerúgták a lépcsők mögé. Az utolsó ötven méteren
bokáig ért a víz, a versenyzők nagy csapásokkal
szelték a levegőt, elsőnek
a 7-es érintette a falat,
három másodperccel lemaradva a világrekordtól…
Nagy ováció, aztán kifelé
áradt az élménytől sugárzó tömeg.
„Ki győzött?” – kérdezte egy arrajáró, de
a megszólított arcán a mosoly árnyékba váltott.
„Nem lett világrekord – legyintett –, a hetest
utálják…, most is leeresztették alóla a vizet…”

kép | shutterstock.com

Megosztás közösségi médián

1937-ben született Budapesten. A gimnázium elvégzése után 1956 decemberében elhagyta Magyarországot és Ausztráliába telepedett. A szükséges kenyérkereseti foglalkozásával párhuzamosan volt lapszerkesztő, újságíró, magyar nyelvű lapok munkatársa. 2004-től nyugdíjas, 2005-ben az „Australia Council” irodalmi alapjának ösztöndíjasa. Családjával Melbourne-ben él. A Ligetnél megjelent könyvei Tükörjáték, 2007 Gyakorlatok a fogódzó nélküli korláton, 2005...

Tovább a szerző oldalára