VÍZHIÁNY
Már háromszáz lement a nyolcszáz méterből,
a víz lassan apadni kezdett. Ötezer
néző tízezer szemgolyója követte a tíz
gyorsúszó bajnokot, az erőteljes tempókat, amikor
„Figyelem – szólt a megafon –, repedés
keletkezett a medencében! A vízszint csökkenőben.
Kéretik…” – de senki nem figyelt, noha
az 5-ös sávon úszó világbajnok egyszer csak
a lábára állt, úgy tempózott tovább, közben
megigazította szemüvegét, valaki a tribünön
kiabált és a vízre mutatott. Lefogták,
lerúgták a lépcsők mögé. Az utolsó ötven méteren
bokáig ért a víz, a versenyzők nagy csapásokkal
szelték a levegőt, elsőnek
a 7-es érintette a falat,
három másodperccel lemaradva a világrekordtól…
Nagy ováció, aztán kifelé
áradt az élménytől sugárzó tömeg.
„Ki győzött?” – kérdezte egy arrajáró, de
a megszólított arcán a mosoly árnyékba váltott.
„Nem lett világrekord – legyintett –, a hetest
utálják…, most is leeresztették alóla a vizet…”
