REJTÉLY
Szegfűszeg éjszaka –
e két szó sziszeg, dorombol
bennem hetek óta,
betétként számos jelenetben,
ahogy előadom
napi önmagam;
ha ingem gombolom vagy
a fogkefe izgatott huzavonájának
ritmusára,
megállít párbeszédet és olykor
lábjegyzetként lebeg
egy rádióműsor zárszava után.
Mi ez? Küldemény talán
az éterből, a világhálóban másnak címzett
s tévedten kavargó levéltöredék,
mely hanggá szublimáltan agyamba szállt,
vagy
az először szimatolt
bécsi Meinl-boltok illata
ért utól,
ötven esztendőt késve,
vagy a gázlángról lekapott
télesti forralt borok
páráinak orrlyuk-szűkítő
tartozéka.
Lehet azonban, hogy
mint Mozartnak a zene,
felülről jött, s rám – az éppen
arrajáró halandóra – bízatott,
hogy vajon az mit kezd vele.