NÉNE
Néha a konyhaasztal fölé
hajol a mennyezet repedéseinek
valamelyikéből, hosszú nyaka
a lámpa fénykörébe lendül,
nem iszunk evés közben – oktatja
valahonnan a kisfiút,
gödrökbe koppanó göröngyök és
terített asztalok vidékéről,
a jó viselkedés tanácsa az útravaló,
ezt csomagolhattam batyumba akkor,
mint hasznavehetetlen csempészárut,
az illedelmes létezés nélkülözhetetlen és
bólogatásokat keltő mondatát,
ez maradt meg belőle, ez a tányéromba hulló
mondat az idejétmúlt civilizációból, amint
most sörök slukkjaival nyelem mohón
a csirkepaprikást, és szemlesütve
hajlok a tiltás omladéka fölé.