NAPPALI FORGALOM
Elvonultok
és visszajöttök. Mint
forgalom a ködben, kavarogtok, ilyenkor
foszló szövet az emlékezet,
kézfogások melege,
egy télikabát, ahogy
szabadulna a testről, de
az izmok ösztöne még visszarántja
a korán érkező tavaszba.
Füstökből alakul az arc,
ne haragudj, de sietek – szól
egy évtizedek tartósította hang,
jönnek-mennek, fittyet hányva
a kronológia e világi szabályaira.
Nem álom ez. Az ottaniak,
az éjszaka szellemei
szemhunyás után kopognak,
de ők sétáim során
jönnek a nappali fényből, s mellém szegődnek,
hús-vér alakok – a napokban
arra gondoltam, hátha
ők a valósak, s én létezem bennük úgy,
ahogyan számomra ők a látomás.