Handi Péter

MENTEM ÉJJEL

MENTEM ÉJJEL

Az éjjel hazafelé mentem, kezdhetném… Nálam mostanában álmok nélküli éjjel van, ilyenkor kavarognak a gondolatok. Hosszúak ezek az éjszakai vándorlások, különösen annak, aki a számtan szabályai szerint (kérném észrevenni az alliterációt) már jóval több esztendőt élt, mint ami még hátra lehet… Az álmatlan éjszaka ilyenkor a múlt cikcakkos fényképalbumává válik, a kaleidoszkóp ugráló kockáihoz hasonlóan. Az agy porosodó raktárából minden átmenet nélkül előkerülnek a múlt alakjai és jelenetekbe rendeződnek – jelenetekbe, amelyeknek nincs is történeti emlékük. Egyszerűen belépnek egy teljesen új helyzetbe, mégpedig az álom, az alvás ópiuma nélkül. Ébren vagyok, nem képzelgek – mondjam, hogy az álom határán? –, és ebben a közegben bonyolódnak agyamban az egykori élet szövedékei.

Táj, autót vezetek dombok és erdőrészletek között. Biztonságosan haladok, mintha ismerném a tájat, de nem érzek célt. Igyekszem valahová, talán valamilyen okból, de fogalmam sincs, hová, miért.

következmények nélkül

Vagy: könyvüzlet, matatok a könyvek között, az utcáról belép anyám ötven éve halott második férje – ez minden. További álmok, álom-kacatok – a „történeteknek” nincs befejezése, az álmok általában következmények nélküliek. Talán segítenek eltölteni az éjszakát. Amikor – ideálisan – teljesen kikapcsolódik az ember a világból. A tudatalatti azonban álságosan működik – nem hagy nyugodtan aludni. Felmutatja a múltat, minden különösebb rendszer, mondanivaló nélkül. Jövőről persze szó sincs. Azt nekem kell gyártanom.

vecteezy abstract composition paint on billboard ai generative 24076979

Éberen – álomra várva vagy helyett – Yuval Noah Harari könyvéből, a Nexus-ból olvasok néhány oldalt. A Mesterséges Intelligencia (AI) van terítéken, legújabb korunk reménye-veszedelme… a „Jövő”-ről esik szó négyszáz oldalon, a szerző ámulatra méltó biztonsággal elemzi a részben felfoghatatlant, az értelem gépeknek juttatott ajándékát, s hogy a gépek hogyan forgatják majd ezt az ajándékot…. Feljebb ülök a párnán – lám, az érdekes szöveg szó szerint megmozgat valamit az olvasóban – és felidézem közelmúltbeli élményemet. Fiam – a rövidítések generációjának tagja –, szövegszerkesztőm alkalmi kezelője, bérlője, na jó: Ura, egy kattintással valami emblémát varázsolt a képernyőre. „Kattints rá” – utasított. Engedelmeskedtem. A készülék életre kelt, mégpedig egy férfi és egy nő diskurált kiadatlan könyvemről, amúgy lezseren elemezték a tartalmat, aspektusokat latolgattak a szereplők karakteréről – két kritikus vélemény… Eresztékeimben megremegtem, hirtelen arra gondoltam, hogy munkám tudomásom nélkül megjelent és már két értő olvasó méltatását hallgatom… Fiam aztán felvilágosított: a Manuscript-fájlban lévő kéziratot átkattintotta egy új, „chat gpt” elnevezésű oldalra. Ez aztán megkérdezte, hogy mit tegyen. „Beszélj erről a könyvről” – utasította fiam ezt a „valamit”, és átkattintotta a kéziratot Mesterséges Intelligencia úr vagy úrnő ugyancsak virtuális kezébe. A két nem létező intelligens pillanatokon belül megemésztette a könyvet, beszámoltak mondanivalómról, barátságosan elvitatkoztak az életmű részletein, konklúziókat vontak, meglepődtek egymás meglátásain… Itt, most, a kényszerű ébrenlét perceiben arra gondolok, hogy a jövőben talán értelmét veszti az „alkotás”, az emberi agy eredendő kreativitását felülírja a kreativitás által létrehozott technológiai-szellemi katyvasz.

elő-tolakszanak az ősök

Vándorlok az éjszakában; az ébrenlétet ostromolgatja a nehezedő álomhullám, küszködnek egymással, mint két, helyét kereső részeg hajléktalan a menhelyen. Hajnal felé aztán elő-tolakszanak az ősök; a nénék homályosak, átlengenek a tudat omladékain, rég elfeledett ruhafoszlányok kavarognak, ráncos, kék-eres kéz nyújt felém egy félkaréj vajas kenyeret, Frici egy széken áll, igazítja az állóóra mutatóját, aztán gyertyafényes ünnepi asztal, nagyapa rubinpiros, gőzölgő rumos feketekávét szürcsöl üvegcsészéből, „csukott szájjal egyél” – oktat valahonnan egy hang. Ez az álmodó ébrenlét végtére is szórakoztató lehetne, ha nem nyomná lefelé az abnormalitás, a méla tudat, hogy ez az egész a másnap rovására lesz…

vecteezy abstract composition paint on billboard ai generative 24095575

Lejárt színházbérlettel takart rádióóra számlapján hajnali 4 óra. Felkelek, irány a konyha. Két görcsoldó-altató tabletta után még teljesen éber vagyok. Tudom, hogy a hatás, kb. félóra-óra múltán érezhető, addig leülök a számítógép elé – beindítom. Gépem átmasíroztat életre-kelésének fokozatain; különböző fájl-nyitó lehetőségeket kínál, kattintgatok a piros pontocskákra nem-et jelezve az ajánlatokra. Mit is akarok, mivel akarom száműzni az időt elkábulásig? Nincs olvasatlan emailem. Kezdetét veszi az éjjeli – inkább hajnali – portya. Földrészről földrészre ugrálok, a világháló készségesen jelent – a valóságot nehéz kihámozni, mert a Hír leginkább a különböző felületekből átvett anyagokat tartalmazza. De hát megfelel-e a célnak; azaz a tompuló érdeklődés és az altató tabletta hatása közötti idő-hézag eltöltéséhez…? Nehéz eldönteni, végül is ki győzött pislákoló tudatom felett; a gyógyszergyár terméke vagy a világháló okozta bódulat. Az ágy visszafogad, mint a kalandokból szerencsésen haza keveredett ifjút a szülői ház.

kép | vecteezy.com