LÉGGÖMB

Felfújt hártya-vékony ruhában
gömbölydeden, a szabadulni vágyó
levegőtől hajtva először felszabadulok,
iramodom a légbe, a nap vonzása,
melege biztat valamilyen
teljesülés felé, ahonnan
hozzáadhatok egy lélegzetnyit a bolygóhoz, de
egy idő után töpörödök,
hártya-ruhám gyűrődik, ráncok
keletkeznek rajta, ürül a légzsák,
egyszer csak elhagy egészen,
massza leszek, zuhanok,
egy kéz elkap, tenyérbe szorít,
s egyazon lendülettel a kukába hajít.