GERDA
2007 február
Szétnyitottak.
Feldaraboltak.
Gondosan kiemelték
szíved, tüdőd, szemed.
Már vártak
esdeklő tekintetükkel
az örökösök;
azóta is működteted
mozdulataikat:
lélegzel nekik, dobbansz,
lombosodsz.
Mintha nem történt volna
semmi sem.
Ez lenne hát
az immár személytelen s mégis
lüktető utóélet,
papok és sámánok jövendölése,
a más-világ?
Vagy ismét csak
várakoznunk kell
valakire, aki
megfújja majd a kürtöt
s – ahogy ígérve vagyon –
visszarendezi
felismerhető karcsúságodat.