FELÜLNÉZET
A gép mint szabászolló
vágott az éjszaka szövetébe.
Lent a grafit csíkokon
bogárnyi autók gurultak,
lámpáik sugárgömbjeit tolva.
Először repültem fémtokba falazottan,
szárnyamat átvette a gép, amint
elszabadult a gravitáció béklyójából,
különös érzés volt, kalandnak mondanám, ha
a pilóta társává fogadna, megosztaná
velem az égbe emelkedés varázsszavait,
a bűvös abrakadabrát, mert
a magamfajta, kósza humánumokon cseperedett
halandó foga hogyan is fűlhetne a fizikához,
a számok mindent megmagyarázó oszlopaihoz,
hiszen emelkedni úgy is lehet, hogy
verssorokra lehel az ember, a meleg áramlat
felbűvöli a szót a papírról, lebegteti, mint
bensőmet ez a gép, a szféra, az a másik szféra
csak úgy megteremtődik,
– ezt gondoltam akkor.