EGYSZERRE UTAZTUNK
A közlekedőedények törvénye – törvénytelensége?
A nedv mely a mély televénytalajból
felfelé képződő csatornákon elő-előtör,
rakoncátlan izmok rángásai mindig
a megfelelő szó mágiája, bukfenc,
vélhetnéd, egy tűzhányó lávafolyama, mely
egyszerre kövekké merevedik,
írt ő kövekre is, mint a történelem-előtti ember,
kavicsokra rótt néha, próbálta ezt is,
de mondható, hogy ami felszínre került, az
emberi indulat-formálta villanás,
egy vaskályha lobbanása, amint
életre kel benne a láng.
(Egyszerre utaztunk éveink 63-as villamosán
a szülinapi víg vacsorára, huhogott vele a fűtetlen szerelvény,
mint amikor vállfázni kezd a ruhásszekrény…) Ezt a sort
viszem magammal remegtetőnek a sok közül, amint
markolok degeszre tömött batyujából.