ANGOL SÖR

Nem volt nehéz eltalálnom, hogy
a másik féltekéről jött, mert
fején állt és lábszára arcom előtt imbolygott.
(Alacsony vagyok, ő magasabb, így ez
talán érthető. Ha mégis
természetellenesnek találnák,
fotóval bizonyíthatom.)
„Mi újság?” – kérdeztem, mert az ember
valóban kíváncsi arra, mi újság
a másik oldalon, ahol a fejek
fejmagasságban imbolyognak és
a lábszárak valahol lent…
„Semmi különös – szólt alulról –, a benzinárak
állandóan fel… mint mindenütt. De meglátja majd
ön is, ha fordulunk, úgy tizenkét óra múlva,
ha jól számolom”.
Eltársalogtunk családról, sörfajtákról,
– „az angolok melegen szeretik” – csóválta lábát, mivel
fejét képtelen volt a talajtól elválasztani, de én
megértettem, hiszen ő onnan jött, ahol
minden fordítottan létezik, az ember
hovatovább legyen elnéző a turistákkal,
és értse meg, hogy huszonnégy óránként
maga is hasonló helyzetbe kerülhet, noha
eddig észre sem vettem, de most,
hogy így mélyebben gondolkodom erről az
eshetőségről,
– hát kiver a verejték!

kép | unsplash.com