„AHOL A MACSKÁM VAN”
2002 május
Az én közmondásom, az IGAZI – még várat magára. Oly korban élek, amikor a közmondások igazsága, leszűrt bölcsessége újólag megkérdőjelezendő. Közmondások szerint élni, azaz elfogadni és feltétlenül tiszteletben tartani az állítólagos tapasztalat-szűrte gyümölcsöt, több esetben alighanem életveszélyes. De hát elő a farbával, néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. (Ez még áll ideig-óráig.)
Előhúzok egy közmondást, naiv gyerekkorom idejéből maradt rám, akkoriban elhangzásakor elégedett hátradőlést, bólogató hümmögéseket eredményezve jóságos feljebbvalóimtól olyannyira, hogy még iskolai dolgozatok témájaként is sűrűn szerepelt. Lenne pedig ez: „MINDENÜTT JÓ, DE LEGJOBB OTTHON.”
parancsuralmi bölcsesség
Szép. Az akolmeleg bensőségességét áramoltatja, a biztonságot, a család körülölelő meghittségét, ellátottságot, meleg derűt. Meglehet, anno dacu megállta a helyét, nyilván nem ok nélkül szublimálódott közmondássá, noha valamilyen lappangó családi autokratizmus érezhető a mosolygó mondat mögött, némi képmutatással kozmetikázva. Na de: „Mindenütt jó…” A közmondás első fele már teljességgel hamis, mert ha mindenütt jó lenne, akkor az emberek elégedetten hátradőlnének mondjuk a birkenaui barakkban, vagy Torquemada leleményes kínzókamrájában, esetleg Kolimában is, nem szólva Pol Pot kényszermunkamezőiről vagy az egypártrendszer társbérletekbe tagolt és népnevelőktől rettegő polgáraitól. A parancsuralmi bölcsesség másik fele, a … „de legjobb otthon”, további kétségekre ingerel. Ugyanis ha az ember újságot olvas, rádiót hallgat vagy televíziót néz, akkor rádöbben, hogy – tisztelet a kivételnek – az utóbbi időkben az Otthon amolyan nyomorgató kalodává vált, kis házi mészárszékké, részeges családfők, incestiózus nagybácsik, asszonyverő férjek vadászterületévé… A világban hömpölygő menekült-áradat ugyancsak ellentmond az Otthon vonzásának: diktátorok, kiskirályok véres packázásai teszik azt, hogy békés otthonszeretők útilaput kötnek talpukra és ripsz-ropsz a világ másik végében találják magukat, azaz MÁSHOL – miként ezt e sorok írója személyes tapasztalattal bizonyíthatja.
Így, ha jól meggondoljuk, a „Mindenütt jó, de legjobb otthon” állítólagos örök-igazsága hasonló hitel-értékkel visszájára fordítható, emígyen: MINDENÜTT ROSSZ, DE LEGJOBB MÁSHOL”.
Lábjegyzetként és még ennél is komolyabbra fordítva a szót: az Otthon új értelmezéséről elgondolkodtató példát hallottam Heller Ágnes egyik melbourne-i egyetemi előadásán. A filozófus egy hosszú repülőút folyamán megismerkedett a mellette ülő hölggyel, akiről kiderült, hogy három lakás tulajdonosa: egy lakása van New Yorkban, egy Rómában, egy harmadik Párizsban. Heller megkérdezte az asszonyt, hogy melyik lakás a tulajdonképpeni otthona. „Ahol a macskám van” – felelte a nő.
