A KERT MÁR BELEFÁRADT
A kert már belefáradt a nyárba,
zöld zajaival most – mellébeszél.
Vagy már nem értem a nyelvet,
melyen évszakos társalgásaink göndörödtek,
szellők-szállította szöszmötök,
a rigók tolmácsolta üzenetek, amint
a fügéről röppenve jelentik,
a gyümölcs most szedhető…
Valami történt, évgyűrűim
sokasodtak törzsem köré,
belém fáradt a kert,
az örökzöld lomberdő látja tán,
az őszönként idősödik ez az európai levélhullató,
mást hallunk egymástól, érthetetlent,
a hasbeszélő bábja egyszerre mást mond,
mint amit gazdája
mozdulatlan szája szövegel.