HALÓ PORA IS OTT KERINGÉL

Haló porukat miért ne lelném, még a kerekek alól fölcsapó vas- és gumi-füstben is ott keringél egy-egy részecskéjük— gondolta a lakó. A szomszéd szobában indiá­nok énekeltek latinul, ördöngős masinából; ördöngös-e, és miféle lakó? Van itt kérdeznivaló. Ki szól kihez?

Leírom ezt a lakót homokbarlangtól üvegkalitkáig, belőle kilépek, a papírmezőre toppanok— gondolta a lakó s írta—, morzsák közé megyek, lelapulok ott, hogy el ne fújjon a szél, és nem kérdezem: ez a kilépés lehetséges-e. Maradjon hát a harmadik személy és fönn a csillagok; fönn-e? A távolban, mindenesetre. Ötvenhárom éves, megáll a Maros utca sarkán kedd délelőtt, kezében két liter tej, egy kiló kenyér, s amott a park, a teniszpályák, látja majd a salak vörösét, arra megy, morzsák közt, a lakó, és azt dünnyögi, ha én vagyok én és te vagy te, melyikünk a nagyobb szamár.

S mindegy is, kinek a pora, bár legkivált az apjáé. Lakása másként és másutt nem is lehetne, mint a por szobáiban, honnan az ének fölkeringél, indián kórus latinul, templomi kórus, szent dalárdák és részeg dáridók, föllobogózott seregszem­lék. S nem azért, hogy mindig mindenről eszünkbe jut valami, rettegés hajt vagy rajongás heve, de tényleg. Az áttételek, hogy magnetofon szalagja vagy a lakó emlé­kei, mit számítanak?

Haló pora lehet-e halottabb ennél; mikor lesz halása befejezett; s ha pora is meghal, látjuk-e: ez halott por csupán: a különbséget sejtjük-e legalább, rakosgat­ta szavait a lakó.

Szórakosgatás. Por meg pára. Száraz és nedves. Fekete-fehér ismétlődések: patt.

A Maros utcából jobbra fordult, a Szamos utcára tért, s néhány lépés után be a fák közé. Betonutak, drótkerítéssel kimért pályák, kőasztalok, a park játékszerei szinte várták. Sötétkék vasutas ruhában, kezét hátul összefogta, itt nézte apja a gyerekeit, ő meg oldalt, mint most is, nézte, hogy nézi. Csikorogtak a hinta láncai, platánfák rongyos árnya a sódert itt-ott szabadon hagyta. Ez a leírás, gondolta, vég nélkül folytatható, s nem azért, mert mindennel minden összefűzhető: például az indiánok. Göröngyös fehérségben tárult föl előtte a papírmező.

kép | shutterstock.com