MOST BEMOCSKOLOM MAGAM

édes,
korpa közé keveredek.
Megesznek a disznók
és teleröfögik a világot velem.
Nem ismersz rám.
Senki sem ismer majd magára.
Mindenki moslékot fog enni.

De visszajövök.
Egyszer ünnep lesz.
A be nem áztatott
a ki nem belezett
kenyéré.
Akkor mindenki üdvözül.
És meg ne tudjam
hogy közben nem vigyáztál magadra.
Haragos leszek és bősz.
Széthányom az összes vulkánt
és addig rázom a Földet
míg minden leve szétfröccsen.
Az üres burkot beteszem
a Nagy Tenyérbe és rácsapok.
A Nagy Üres Tenyeret megtaposom.
Addig állok a stigmákon
míg széttárul és azt nem mondja:
sokasodjatok és szaporodjatok
töltsétek be újra a Földet.
Embernek fia, te vályúhoz.
Embernek lánya, te hét nemzedéken
keresztül csillagokat sepersz.
Ha tele van a sufni, újabb gödröt ásol.
Minden panasz újabb év.
És most még kegyesek vagyunk hozzád.
Aki nem vigyáz magára
többnyire vulkántömködésre van beosztva.
Egy csillag lopása zeneelvonással jár
egy egész tejútért napraforgóirtás.
Ha a kikericset megetted
már nem vagy az élők sorában.

kép | shutterstock.com