A FELKELŐ NAP
2003 november
egyenest a mézesüveget
világította meg
az ebédlő megpakolt asztalán
sejtelmesen égett
a burok
valami mézentúli
halványsárga fénnyel
körülötte félkörben
a teászacskók
hárs
citromfű
bodza
vadmenta
fodormenta
mint valami megalitok
ilyenek lehettek azok a bizonyos
napok Stonehenge-ben
vagy Pusztaszeren
amikor eljöttek végre
a kapaszkodó idők
amikor leborultak a lét
az Ismeretlen
a Még nem ismerhető
rejtelme
előtt
és a csoda tart
tartja a lelket
a benne hívőket
tartja az eget és a földet
és tartja önmagát
mi mást is tehet