HÁROM MAJOM

Aknatető, mameluk

Egy számmal kisebb ez a reggel, lábamat
szorítja. Kinőttem a hajnalt a maga rózsaszín
foltjaival, persze az első slukk után már jön is
a busz. Most a városra dobott cigarettacsikk a
nap, lábam alatt fénytől túlhevített akna-
tető. Akár egy tátott szájú mameluk, rám
rohan az ébredés.

Eresz alá bújt veréb

Apa arca nem látszik a sötétben. A homályban
vonásai érzékelhetetlenek. Szeme eresz alá
bújt veréb. Túl keskenyek az ablakok a folyosó
falán, borotva a fény, elmetszi a padló
köveit. Apa felém lép. Léptei kettétörik a
pengét. Előttem áll. Nyálkás ujjai tenyeremet
simogatják. Arcomon a borostát. Megcsókol.

Anna

Arcodon két engem tükröző tó. Mosolyod meg-
billen, inog, párnádra hull. Örömöd vesztő-
helye ágyunk. Egydimenziós tér. Gyászzászlót
bont mellettem hajad.

kép | vecteezy.com