HAJNALI FÉNYE KIALSZIK
1995 október
Árnyék és fény határán felbomló színek:
tétovaságod beszédes. Mégsem
kérdezem meg tőled, amit régóta
szeretnék. Mosakodj meg, üljünk le,
kend meg a kenyered. A vázában
kitárt ölű sárga tulipánok. Vétkeim
lassan közénk telepednek. Téged
néznek. Nyugodtnak látszol, halántékodon
egy vékony ér lüktet, amúgy semmi
mozgás, csak az őrlőfogak malom-
zenéje. Mire ajkad pereméről a
hulló morzsák földet érnek: arcod
hajnali fénye kialszik.