Géher István

„…HA BELELÁTHATNÁNK…”

1997 március

„…HA BELELÁTHATNÁNK…”

munkanapló

látható: hogy ehhez öreg vagyok,
kilátástalanul, mégis megindult
valami, amit (napirendemen túl)
előre nem látni, milyen dolog?
úgy teszünk, mintha nem látnánk okot,
hogy mért ne ülhetnénk le, inni kávét,
keserűn és cukorral, csak magáért
a jó ízéért: együtt, akkor, ott.

mint csigahéjban… mint kávé a vízben,
párolog, oldódik a pillanat,
nyomtalanul? (ha ízlelem, ha érzem,
megfoghatatlan: szemnek sem szabad.)
            a nyomokat a munkanap felissza –
            kísérteni járhatunk, vissza-vissza.

kép | Derek Gavey, flickr.com