MOZAIK

Nem érkeztél váratlanul,
nem is voltál meglepetés.

Hótiszta pólyába bugyoláltak,
szalaggal kötöztek össze.
Védőburokba rejtve húzódtak,
tágultak horpadásaid,

amíg fel nem parázslott a csalódás. Hiszen
kisebb, csúnyább, szemtelenebb
voltál az ígértnél. Nem megoldás
a bajokra, de új bajok szülője.

A hátsó polcra tettek, ülj ott,
a kevésbé karcosok árnyékában.

Üveges tekintetű álmok közt folydogált az idő.
Aztán a gyári csomagolás felhasadt.
Viszketett, hámlott:
szálaikra foszlottak szalagjaid.

Horpadásaid örökkön-örökké a kezed alá bújtak,
és volt türelmed szóra bírni valamennyit.
Mert nincsenek végleg elveszett mozaikdarabok,
mindenki ajándék, hiba nélkül passzol valahová:

egy isten kirakóján
a nagy kép
ki sem rajzolódna
nélküle.

kép | vecteezy.com