LÁTLELET

Annyi szörnyűség van, már nem is számlál-
ja az ember, csak lehunyt szemmel bólint,
ha sorolják. Amit nem lát, tompa nyomás
pusztán, a bitófát valahol mindig épp ácsolják.

Háborúban máshogy csal a mérleg, a statisztikák,
nem kerül külön rubrikába a gyerekhalál,
vagy hogy fehér lepel nem mindenkinek jár.
A hagyomány s megszokás mindent esztétizál:

három kéz-pár takarja be az afgán kisdedet,
aki nem „csak aluszik”, ahogy egykor mondták
a Bibliában. Neki nem járt ki a megváltás,

csak az örökkévalóság. Mert a negyedik szempár
a kamerához tapadt, s józanul kivárt,
hogy tárgyiasan szép legyen a látvány,

s mert a negyedik kéz-pár jókor exponált,
hogy te, messze, biztonságos otthonodban is lásd,
milyen más földre, más apához születni. Gáz,

de magánügyed: megváltoztatod-e az életed.

kép | Erik Refner, 2002, Berlingske Tidende

Pakisztán. A kiszáradás miatt meghalt egyéves kisfiú testét temetésre készítik elő a Jalozai menekülttáborban Északnyugat-Pakisztánban. A muszlim hagyományok szerint a család férfitagjai, az apja, nagybátyja és egy imám fehér lepelbe csavarják a gyerek testét. A család eredetileg Észak-Afganisztánból származik, a politikai bizonytalanság és az aszály elől menekültek Pakisztánba. Akkoriban a világ menekültjeinek közel egynegyede Afganisztánból származott. A Jalozai tábor rendkívül túlzsúfolt volt, hiányoztak az alapvető feltételek. Júniusban már 80 ezer afgán menekült élt ott szörnyű körülmények között. Sok gyerek meghalt a betegségek és a kiszáradás miatt.

WORLD PRESS PHOTO KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEN
2015. szeptember 25 – október 25.

[fb_embed_post href=”https://www.facebook.com/worldpressphotobudapest/posts/859581967471805/” width=”550″/]