KŐSZŐNYEG
FORDUL A KOCKA

Apró kőkockák mintába rendezve.
Egykor tízezer mozdulat szolgálta a császárt,
tízezer szempár kereste a hibát. Nem volt.
(Majd lesz.) Így kezdődik mindig a mese,
hangyaszorgalommal, Bábel-toronnyal.
Aztán a termeszek szétfutottak, rázkódott
a föld, a színes minta tengelytörötten hasadt.
Mikor a mozaikszőnyeg hullámot vetett,
a padló minden darabja külön megremegett,
mint a palló deszkái háborgó folyam felett.
A mélység torka megnyílt. Utána csend és
porrétegek. Pauza. Birodalmak bukása,
ezerháromszáz év napsütés, eső, áradás,
klímaváltozás. Anno Domini 2009, Antakya:
s a hotel alapja helyén vakond kezek romnál
maradandóbbat kaparnak felszínre. Az ezer-
ötven négyzetméternyi mozaikról híven
elmondható: a hiba által már tökéletes,
mint a mintát – az Úr dicsőségére –
szándékosan elvétő kelim szőnyegek.
Mert csak ő van, volt, lesz szeplő nélküli,
a földet mozgató, kőben nem ábrázolható,
kinek kezében az ember kiegyengetésre
szolgáló kőpor, potenciális cement
a csempék mögött.