ÉGI FÉNNYEL JÁTSZOTT

Halotti vers Csokonai Vitéz Mihály emlékére

Szegény, bolondja volt a versnek,
méla poéta, letűnt időkben.

Koplalt, tanított. Cifra ruhát viselt.
Eszmék gyötörték, s úgy, ahogy akkor mást
is, izgatta a rím, a ritmus.
Élt. S a világ süketen fülelt csak,

megünnepelt más csodákat, éhesen
újat keresve. S ő tovatűnt. Nyoma
− mint régi könyvbe hullt szarudarab −
egy nagyobb ujjra tapadt.

Tündér korok kétes csevegése, gúny
nem bántja többé, s udvarias közöny
sem éri el. Szabad egészen −
a feltámadásra várva.