Ács József

GYÖNGYÉLET

2010 augusztus

GYÖNGYÉLET

Olvasom, az egzisztencialista orosz vallásfilozófus, Nyikolaj Bergyajev, aki tizennégy éves korában már Hegelt, Schopenhauert és Kantot bújta, 1888 és1894 között hat éven át járt a kijevi kadét­isko­lába. Fara­gatlan tréfákra mindig kész, durva lelkű hadapród-társai között szeren­csét­len­nek és elveszettnek érezte magát. Állan­­dóan gúnyolták, barátja nem akadt.

Ott gyű­löl­te meg az e világi létezést. Mindenre kiterjedő, saját maga szerint is beteges lelki és fizikai világundora elől menekült a filozófiába. Azzal állt bosszút az életen, hogy köze­li végromlását jósolta. Szavakkal csé­pelte, gon­dola­tok­kal ütötte-verte. Maga is elismerte, hogy van a gondol­kodá­sában valami parancsolgató attitűd, valami katonás elem.

a törté­nelem kissé nagyot­hall

Hadnagyunk is a kadétiskolában szembesült vele, hogy a vas­fegyelem alatt tombol a leg­va­dabb önkény, hogy a kocka­­formák alól minduntalan kitüremkedik az eleven, lük­­tető, nyers hús. Nincs ezzel mit kezdeni: a hadászat tel­jes káosz­ban üzemel, ha nem tart rendet, minden a sem­mi­be hullik. Csakhogy mennél kidol­gozot­tabb a papírkoz­mosz, annál könnyebben füstbe megy. A német Schliffen-tervben 1914-ben minden a helyén volt az utolsó szögig, csak azzal nem számolt, hogy hibák­ is adódnak. Mit csináljunk: a törté­nelem kissé nagyot­hall. A villámháborút például világ­háború­nak értette.

A szájszéleken keménység és akaraterő, a tekintet mélyén fata­lizmusba forduló rezignált alkalmazkodás. Láthatatlan füstben fuldoklik, de még csak el se köhinti magát.

Két ember van fehérben a sír partján: a tábori lel­kész és egy baka, aki mészároskötényt akasztott a nyakába. Isten akarata és a hadvezetésé nem mindig esik egybe, a kettő megkülönböztetése mégsem ildo­mos.

horus tenyfekezo 31

A három kéz csak azért nyúlik fel a sír­gödörből, hogy a lópok­róc­ba burkolt holt­tete­met a mélybe segítse. Vagy az oda­fenn álló elcsigázott társakhoz könyörög­nek, fél kezüket megragadva rántsák ki mindannyiukat a verem­ből, nehogy őket is elnyelje a föld a hullákkal együtt? Hiszen látnivaló, mire jó az egész katonás­ko­dás: útrö­vidítés a sírig.

horus tenyfekezo 34

A mészárlás a katona kötelessége. Vágó­marhára buk­kant a hadtápszolgálat. A hátsó figura siet a dúlásra: kéjes örömmel lendíti kését. Zord pofa­csont, szögbajusz. A másik fiatalember felhős tekintettel pillant a lencsébe: most még ő koncol, s nem őt koncolják, de remegő gyom­ra már jelzi, hogy a helyzet hamarosan meg­fordul. Betolják a fészerbe a gulyáságyút, két-három óra és kapják a csajka forró levest. Végre átme­legedhetnek. De nem árt tudni: a haslövés ebéd után gyors halál.

horus tenyfekezo 33

Tányérból kanalazzák a levest, egy sorban, mint a reteráton. Miért lenne bizarrabb parancsra enni, mint parancsra meghalni?

Az ürítés idejét is megszabták. Amikor lehet, akkor kötelező. A fegyelem célja a kiszámíthatóság növelése. Tanulják meg kordában tartani a beleiket, drága uraim.

Legalább a haslövésig.

A fényképezőgép fegyver: aki felé odafordítják, cső végére kapják, nem tud védekezni.

No, azért megállítja az életet a puska is.

horus tenyfekezo 29

A hadtápszolgálat pajtájában szalmára dőlt, megfáradt hadfi úgy szorítja magához a szépséges asszonyi for­má­kat idéző gordonkát, mint hű szeretőjét. S csakugyan, abban az otromba férfivilágban, melyben minden acél­ból van, nyeklik-csuklik, s csak úgy mozdul meg, ha húsz ember emeli, nekifeszül, s oldalba taszajtja, ez a hangszer frivol­nak hat: kecses és könnyű, mint egy fiatal lány. Nem is illik ide: egy óvat­lan mozdulat össze­roppant­hatja. Ezért lehet egy más világ bizonyítéka, melybe szerelmesen kapasz­kodhat. Csókolni meg ott a cigaretta.

Gyöngyélet.

kép | Hórusz Archívum