GYÖKÉR DERÉK LOMB
2004 április

tízéves vagyok és meg fogok halni
az orvosok lemondtak rólam
nyugtatnak hogy hetven évet még élhetek
menjek haza játsszak tanuljak
valami vesztes komolyságról is beszéltek felettem
de hiába feszítem meg a fejem nem értem
nem mentem haza elmentem a varázslóhoz
gyökered lesz a föld derekad a magasság lombod az ég
így ígérte de hogy nem egyszerre lesz az
küldött egy diófához
búbos térdénél ültem elfogyasztottam minden lehullott levelét
míg csontváz nem lett egészen
először zöld hab ütött ki a számon
bőröm alatt a víz zöld vízzé vált
a szememet zöld hályog lepte be
tavasz lett és felálltam
kettőszáz éves vagyok
százhúsz éve akarnak kidönteni
de fegyvereik sarló és kasza lágyszárúakhoz készültek
csak levelekkel és gallyakkal távoznak mindig