
úszás talán kapálódzás
Gutenberg hajója után
ki ötszáz évig itt lakott
sohasem járt az Adrián
szerkentyűjén játszadozott
mindenkit megbolondított
hadd higgyék a gyanútlanok
örökéletű a titok
röpdöső ólomgolyó helyett
ólombetűvel hódított
konok ravasz kapaszkodás
távozó hajója után
az árboca még látható
mint a távolodó sirály
fehér lapjai szállanak
fehér lapjain a betűk
a hívők a hitetlenek
halandók örökéletűek
egyre kevesebb a perc
nem lehet mindegy neki
rezervátumok lakói
lesznek indiánjai könyvei
az időt a hírözön
szálló porával lepi
szomorú hosszú bámulás
távozó hajója után
ahogy egyre kisebbedik
már túljár Amerikán
Kolumbus is csodálkozik
milyen különös szélirány
integetünk látja még
egyszer visszajön talán