
játszunk a nyílt színen, az életünket
mutatjuk be, hogy láthassák, milyen
világ van itt, ahová be-bejönnek,
reggeltől estig, ha nincs semmi sem,
ami ne lenne megtekinthető
a köröskörül ránk szegzett szemeknek:
kézen fogva a férfi és a nő
körbeforog előttük (nem tehetnek
egy rossz lépést) a lámpa fénykörében
mindörökre – vagy amíg csak lehet
belső sötétet a külső sötéten
átvilágítani: hogy életet
láthassanak még, még egy ideig
maguk előtt… jó így? talán nekik…
kép | adobe.com