„… ITT, AKÁR …”
1998 június

virágzanak a fák, szürkül a fagyban
a kifehéredett ág, lepereg –
hogy előre eltemethesd magadban
a nyarat: virraszthatod… töltheted
a poharat, hogy kihúnytig ürítsd
a rád hűvösödön, üres időre
(ami nem lett idén, majd lesz jövőre?)
itt a melegben, amíg leterít,
amit a télutón még megihatsz
(mert időtlen az idei vigasz?)
a vég előtt – most még, amíg remélnél
jobb évszakot a semmibe veszésnél:
ha elvirult tavaszba hullasz itt, akár
meg is érlelhetné, ha tudná, mit, a nyár…
kép | adobe.com