Géher István

ESZTENDŐK ÉVE

1999 augusztus

ESZTENDŐK ÉVE

17

mire vártak ott, a májusi fűben,
ahol szabad volt már feküdniük
(amit őriztek, hűtlenül vagy hűen,
ágyban, asztalnál, mindig, mindenütt,
amíg harmincnyolc évet végigéltek
együtt) a délelőtti napsütéssel
terhes tájon, mielőtt még az évek
fölébük sokasodva kezdenék el

beárnyékolni azt a másnap estét,
mikor féltek, hogy „mindennap” lehet
csókolózni… sötétben hol keresték,
kerítésen innen, a fényjelet,
hogy szabad utat mutasson nekik
az ifjúságból — ha túlélhetik?
ha bekerítve élni jó dolog:
a gyerekeik ettől boldogok?

kép | Kai Schreiber, flickr.com