ESZTENDŐK ÉVE

32

mindentől féltünk: rázártuk a kis-
szobát a szekrényre, hogy ki ne jöjjön,
mégis kijött, még az utcára is
kidőlt a csíkos ágynemű, a földön
húzták költözködéskor, úgy csináltunk,
vendégként, mintha nem lenne miénk
ez a lim-lom, az asztalunk, az ágyunk,
amit idezsúfoltunk – hogy miként

lesz itt lakás az elpiszkolt falak közt,
a szülők hűlt helyén, az nemigen
látszott, úgy kezdtünk „építkezni”, ömlött
előszobánkba homok, hogy legyen
a padlón játszótér a gyerekeknek,
mielőtt felnőnek – ha megszületnek…
mi épült itt fel harminc év alatt?)
most is félünk, piszkosak a falak.

kép | shutterstock.com