ESZTENDŐK ÉVE

33

beszélsz megint, két év után. de mért
hallgatott el, ha most megint beszél
a hang? nem te. a kora őszi szél
rezdíti meg a lombot, hogy megért
életidődből kihulljon az évek
termése: a csend, amiből megérted,
mért hallgattál el (mint húsz éve is,
mikor megszólaltak a verseid) –

mindegy, miért: hogy kinek mire kell,
s mi van akkor, ha nem kell, amit adni
tudtál vagy tudnál… el lehet fogadni,
hogy leírtak, megint így kezded el
megírni azt, hogy élsz, még mindig élsz.
(egy másik szeptemberben, itt – de mért?)
ne kérdezd most. figyelj, hallgass a szélre,
hogy mire hangol, hogy rólad beszél-e.

kép | adobe.com