ESZTENDŐK ÉVE
2001 december
31
azt álmodta, hogy hosszú víziútnak
indultak volna szürkén, de a csapzott
víz közepén volt kikötve a csónak,
a fia úszva hozta be, patakzott
róla a hideg víz, hullámokat
vetett a vad betonrakpart alatt
(ahol elmosta a részleteket
az álom, akárhogy igyekezett)
a folyó, és még be kellett pakolni
az útra, még megfázik a gyerek,
gondolta, és hogy hol van az a holmi,
ami nélkül indulni nem lehet…
ott tipródott a szürke köveken,
a csónak hánykolódott, üresen –
ezt álmodta aztán a partszegélyen
sütött a nyárvégi nap: hogy ne féljen.