KATALÓGUSCÉDULA A BRITISHBŐL
1999 február
… Egy B. szobor előtt kezdett töpörödni, ott ötlött fel
benne először, akár a többi, teremőr-zubbony
mélyére rejtett öregedő testben (rézgombok, név,
beosztás kívül, semmire se utaló névtelenség bent),
ott tudta meg a falhoz tolt fekete széken, összezárt
térddel (szemben az áradó, ránctalan szabadság),
ott ötlött fel benne (sűrűbbre vonva maga körül
önmaga látszatát), ott, mint a mérlegre ejtett súly
a koppanásból, tudta, hogy ő is, ő is belekezdett
(már ott van nyelve alatt a látogatók által elejtett,
a torlódásból kipergő, a kavicsként kerek), ott
tudta meg, eljött az idő: az idődarab megdolgozása
ideje eljött (övé egyedül és bárkié, ki belép a
nyitva hagyott térbe), ott fogja majd, mint Isten
szopogatni (örök jelenként), miközben egyre a
bámész toporgás, egy téli reggel zöld árnyék-
vetése.