G VÁLASZ

Hermann Rorschach svájci pszichiáter leleményessége nemcsak pszichodiagnosztikai teszt-tábláinak megalkotásában mutatkozott meg. Papirosra tintafoltokat ejtett, majd a papírt összehajtotta; a foltok szétfolytak, és a középvonal tengelye mellett kétoldalt szimmetrikus véletlen-képek keletkeztek. A foltok határozatlansága kihívó pszichológiai helyzetet teremt a szemlélő számára, aki személyiségének alapvető vonásai, tartós beállítottsága, probléma-megközelítési módja szerint értelmezi a képeket. Az eredmény egyik fontos jellemzője a G és D válaszok aránya, száma. A G (Ganz) válasz a tábla egészéből, a D (Detail) válasz a tábla részleteiből indul ki. Ebben a vizsgálati helyzetben érzem magam, ha világunk és azon belül az ezredvég orvoslásának kihívó, gyötrelmes helyzetét, határozatlanságát, elbizonytalanodását próbálom értelmezni. Alapvetően a G válaszok csökkenését tapasztalom, különösen, ha a G-t a globális válaszok betűszimbólumának tekintem. Az orvoslás specializálódása a jó minőségű D válaszok eluralkodását eredményezte.
alkalmazott tudomány
A modernségről, a modernizációs törekvések néhány meghatározó vonásáról beszélek, melyek az orvostudományban, az itt és most létező egészségügyi ellátásban tapasztalhatók. Ki merné megkérdőjelezni az óriási fejlődést, ami – akárcsak az utolsó száz évben – az orvostudományban bekövetkezett? Olyan alkalmazott tudományról van szó, amely képes felszívni a természettudományok mindegyikének, a fizika, a kémia, a biokémia, a biológia, a molekuláris biológia, a genetika, a fiziológia, az ökológia, a struktúra- és funkció-kutatás eredményeit, és nyitott a pszichológia, a szociológia, a matematika, az informatika valamennyi újdonságának befogadására is, mint ahogy hasznosítja az elektronika, a számítástechnika vívmányait, különös előszeretettel az óriási pénzekkel dotált hadiipari, fegyverkezési verseny inspirálta kutatások eredményeire, orvostudományi alkalmazhatóságára. A fejlődés szédületes, az új ismeretek tömege szinte felfoghatatlan. A gyakorló orvosban fokozódik az elégtelenségi érzés, szinte fulladásos élménye lesz.

Mindezzel szemben pattanásig feszülő ellentétek és ellentmondások láthatók a világ egészségügyi helyzetében és kilátásaiban. A gazdag országokban a betegség diagnosztikáját tökéletesítő új eljárások (ultrahang-diagnosztika, komputer-tomográfia. mágneses rezonancia vizsgálat, újabb és újabb képalkotó eljárások, melyek fokozatosan kiszorítják a direkt tükrözéses – fiberoszkópos – és biopsziás – kimetszéses és tűszúrásos-vizsgálatokat) lökik előre a technicista orvoslás csodáit, a szívsebészetet, a szervátültetést, a génsebészet újnál újabb módszereit. Az ember, az egyén értékét mintegy napról napra fokozza ez az orvoslás, mert a „pénz nem számít, ha a betegről van szó” orvosi etikája parancs… Csak ne zavarnák lelkiismeretünket az éhenhaló milliók, az élelem, az iható víz, az orvosi ellátás hiányában pusztuló gyerekek televíziós látványa a „harmadik világból”… Ne kellene feltenni a kissé tágabb horizontú orvosnak a csodálkozó kérdést: hogyan halhatnak meg emberek százezrei, milliói olyan betegségben, mint a tuberkulózis, a malária, az elefantiázis, a sokféle parazitás betegség, melynek diagnosztikája, terápiája tudományosan évtizedek óta megoldott?

De nem kell a harmadik világ másod-harmadrendű, „leértékelt” embermilliói közé vegyülnünk! Saját „fejlett” világunkban is egyre inkább látható azoknak a betegeknek súlyosan diszkriminatív egészségügyi ellátása, akiknél a pénz nem számít – mert nincs.
orvos orvosnak testvére
A depriváltak, munkanélküliek, hajléktalanok egészségügyi ellátásának szétesése szemünk előtt zajlik. A 25-30 ezerre becsült hajléktalan ember úgyszólván mindegyike beteg, egyszerre több betegségben szenved, de mindegyike biztosan veszélyeztetett. A hajléktalan emberről írt tanulmánykötetem munkái során végignéztem a hazai orvosi lapokat, és nem találtam egyetlen cikket sem, mely a hajléktalanok ellátásával foglalkozna. Megöregedtem pályám és orvoskollégáim szeretetében, s ma is vallom a hippokratészi nézetet: orvos orvosnak testvére; ma is azt hiszem, mindezért nem az orvosok hibáztatandók. Modernizációnk, a 20. századi felemás haladás, az egyre jobban érzékelhető G-válaszok hiánya a baj. Nem lehet az információ, az ismeretek dömpingjében helytállni, miközben emberképünk, világképünk fejlődése megrekedt. A „mindenséggel mérd magad” szép eszményét szétrágták a D-válaszok.

A modernizáció 20. századi rohamában, az ismeretek rákos növekedésében az orvos is védekezésre kényszerül: szűkíti világképét, látóhatárát. Ez a redukcionalista orvoslás lényege. De nemcsak látóhatára szűkítésével védekezik, hanem kompetenciája, orvosi szerepe határait is redukálja saját biztonsága érdekében. Az általános, a beteg ember egészét figyelő orvos sok mindenről tud viszonylag keveset, a specialista kevésről tud sokat. De ez utóbbi felel meg jobban a természettudományos egzaktságra, reprodukálhatóságra törekvő szemléletnek, ez a biztonságosabb: a szerepredukcióval védekező, a szomatikus rendszerre szűkülő defenzív orvoslás.

A másik lehetőség a problémát vállaló, megoldást kereső, kompetenciát tágító offenzív attitűd. Ez nemcsak elfogadja, de megköveteli a szomatikus orvoslás korszerű ismeretanyagát – ugyanakkor tovább megy, mert a szomatikus orvoslásban is ott látja az anatómiai, szövettani struktúra mellett a teljes működést, az élettani és kórélettani jelenségeket. Tovább megy a betegségközpontos orvoslásnál: a betegközpontos felé, ami a beteg személyiségének megismerését, értését és befolyásolási készségét is igényli. Ez a pszichoszomatikus orvoslás lényege. És nem elég az intraperszonális viszonylatok megismerése, mert a kóreredetben sok minden az interperszonális kapcsolatokban ismerhető fel: a teljes pszichoszociális miliő feltárása is szükségeltetik. Ekkor pedig lehetetlen észre nem venni, hogy sok baj a megváltozott, deformált, beszennyezett természeti környezetből ered. A természetből kiszakadt ember védtelenségének, az eredendő emberi oltalom hiányának fölismerése az ökológiai orvoslás igényét hívja életre. Az egész tágítási folyamatot kíséri a G- és D-válaszok dialektikája, egyensúlya, a könnyebb vagy nehezebb út választásának dilemmája. Az egyik oldalon ott van a tudáskincs tömege, az anyagi források sokasága, a biztonságérzés, a szakmai zsűri elismerése. A másik oldalon a kétkedés, az örök elégedetlenség, a társadalomorvoslási szemlélettel megvertek nyugtalansága.
nem elég a tudás
A megoldáshoz, a jó – a viszonylagos jó – döntéshez nem elég a tudás. Igényeltetik a szabadság akarása és a függetlenség megőrzése – például a gyógyszer- és műszergyártás szemléleti és kutatás-finanszírozási diktatúrájától. Mert máris áldozataivá leszünk a „vegyi gyógyítás”, a technicista orvoslás egyoldalúságának, kirekesztő dominanciájának Elég, ha a megelőzés fontosságát hirdető szlogent összehasonlítjuk a kuratív medicina valóságával, minden más törekvést kiszorító, leértékelő hatalmával. S kell még ezen túl is valami: ami hangozhat ma romantikusan akár, de azért még követelmény marad… Előkeresem Palasovszky Ödön Új Stáció című manifesztumainak dedikált példányát. Nem volt nehéz fölfedeznem, hogy ugyanarról a „stációról”, az egészségszemlélet óhajtásairól van szó. Mégis, amikor néhány sort kiragadok belőle, nem csupán a nézetazonosság vezet – hiszen megerősítésül más idézetet is használhatnék –, hanem a személyesség élménye, ami számomra minden G-válasz elengedhetetlen feltétele.

Szabadítsd föl magad!
Embertársunk aki
A világ négy sarkán
A katasztrófát
Hordod csontjaidban!
Szabadítsd fel
Magadban az örökké
Cselekvő
És örökké szélesedő
Ember forradalmát!
A népek egyetemes új
Stációjáért
Szabadítsd fel magad.

Megjelent 70 évvel ezelőtt.
1922-ben, 80 számozott példányban.

kép | Paul Klee festményei

1993-ban négy alkalommal (évszakonként) volt az Élet és Irodalomban 8 oldalas Liget-melléklet. Az írás a tavaszi összeállításban jelent meg. [a szerk.]