VENDÉGJOG
2005 november
Nem vendégként, mintha Prospero,
betérni, semmi szentelésnek nincs
nyoma, mintha Prospero vigyázna
erre, kettétörni nincs oka, ha
ép a bot, nem vendég, aki most
betér, nincs itthon az úr, a hely,
mint ami magára sem szorul,
kitárva múzeum, vendégajándék
vagy áldozat csak egy szőlőszem,
ami a lépcsőn majszolva elgurul,
és macska vagy rigó, ha rátalál,
az isteníz mindegy milyen szájban
olvad el, nem vendég kínálja
kincseit, csak az van itt,
mire varázslat nem tanít. Egyszerre
hull két virágszirom az ötszáz
éves török kertívek között elém, nincs
fölfakadni forrás, csak szökőkút
kábít el, két irányba hív ablakomból
a tenger, ha asszonyöl vigyázna
rám, az is csak betérni nyitva,
mint a kert, nem tudna Prospero
se evvel többet kezdeni.