RÓMEÓ ÉNEKE
1999 május
Mintha kérnélek, könnyebb így,
a fehér deszkaarcon árnyékba
nyúlni, az érintés alatt
az árnyékfoltot csak kezeddel,
mintha kérnélek, hogy ne engedd
látni – miért nincs árnyéktalan
ölelés – csak deszkafényben, ott meg
nincs szemed már, abból én is
(mert milyen szöget zár bennem
a letakart emlékezet) kialszom –
magamból a vágy ébred deszkarésre,
mintha kérnélek, hogy mutasd
elnyílt szemed.