PILINSZKY JÁNOS VERSÉRŐL
2012 május
NÉGYSOROS
Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.
Erről a versről mindent elmondtak. Az Újhold szimbólumává nőtt. Most úgy nézek rá mégis, mintha sosem olvastam volna. Négy, sorvégen nyugvó, áthajlás nélküli kijelentés, négy pont. És mindegyik pont annyira más természetű csöndet választ el egymástól.
Tautologikus a cím – azt jelöli meg, amit megjelölni felesleges vagy misztérium. Négy sor, montázsszerűen egymás alá téve: hatodfeles-ötösjambusokra a zárósor rövid tiszta hármasjambusának véglegessége. Nyitásnak két, a létezés súlyával nehezedő, ige nélküli kijelentés: biblikusan sivatagi táj szárazságára ázott nagyvárosi ikon-kép. A huszadik századi történelem névtelen „Agonia Christiana”-passióinak, a negyedik sor kérlelhetetlen drámaiságának láthatatlan előkészítése alvó szeggel. Az egzisztencializmus élettapasztalatából a fogyasztói világba átvezető, a korérzést telitalálatosan megjelölő plakátmagány Az első két sor zárt egység. Grammatikailag és ritmikailag is – figyeljük világát a pontos tükörben: a első sor jelzős alanya után hátravetettjelzői értékű ha tározó. A másodikban fordítva: határozó után álljelzős alany. Ehhez társul a tudatalatti, a jambusok alatt kísértő ritmika félelmetes kifordított tükörszimmetriája: –vvv-v-v- / v-v-v—vv, az első sor utolsó szótagjára tükrözött tökéletes 10 szótagos tükörrák-fordítás. Mint a Kunst der Fuga remeklései. A két sor megvan ember és személy nélkül. Ez a lényege. A Pilinszky-Iíráé pedig, hogy a bachi ihletéshez hozzátegye a személytelenül is személyeset. A megszólított második személy kihagyásos nagy életdrámáját a harmadik sorban – ezt sokan Pilinszky válástörténetének drámai ikonjaként értelmezik, és a Biblia erejével szóló blaszfém Krisztus-azonosulást, az első személyt: a névtelen Krisztusok passiójának örökjelen idejét. Ez a ma mindig ma van.
A FÉNYCSÓVA LOBBANT című antológiából